Egyre kevésbé szeretnék finomkodni a színpadon
Több mint tíz évvel ezelőtt indult a Neptun Brigád. Baksa Imre arról is mesélt, mi késztette egy saját színtársulat megalapítására.
Az előzmények nem voltak olyan magától értetődőek, hogy valaki kitalálja, darabokat akar rendezni és színészekkel összeállva megvalósítja álmait. Nálam ez sokkal prózaibban indult. Volt egy frontális autóbalesetem 2005-ben, ami következtében 2 hónapot voltam intenzíven és fél évet kórházban (azóta még fél évet töltöttem különböző kórházakban és 14 műtéten vagyok túl). A rákövetkező év februárjában elkezdtem a barátaimmal (Kakasy Dóra, Géczi Zoltán, Ficzere Béla és Huszár Zsolt) egy darabot próbálni, aminek a címe a Dakota volt. Ezt a darabot Szoták Andrea adta a kezembe még a kórházban, hogy olvasgassam. Nagyon izgalmas darab volt, mert a főhős egy motorbaleset következményeként megálmodta a jövőt. Szóval pénz nélkül, immár 36 évesen kezdtem el rendezni a barátaim segítségével a Városi Színházban, ahol Szalai-Szabó István adott számunkra helyett. Ezek voltak a kezdetek.
A Dakota megrendezése gyakorlatilag a visszatérésedet jelentette?
Így igaz. És a lelki felépülésem kezdetét is. A katalán darabok olyanok (a későbbiekben még öt katalán darabot rendeztem), amik még a mai napig is meghatározzák a gondolkodásomat. Főleg a dramaturgiájuk és a humoruk hat rám.
Azóta folyamatosan működtök, évről évre új előadások születnek, van egy állandó befogadóhelyetek, az RS9 Színház, utolsó bemutatótokat a Jurányi Házban mutattátok be, szóval aktívak vagytok, és közben kifejezetten csendesek. Te is így látod? Mi ennek az oka?
Ez nagyon egyszerű. Én nem szeretem a felhajtást. Meg beleszól a pénz hiánya is. Például a De mi lett a nővel? című produkciónkat mindig mi magunk segítjük meg kicsit anyagilag, hogy a Facebookon keresztül minél több emberhez eljusson az előadás híre.
Tíz év sok idő, hogy látod, hova jutott a csapat és miben változtak az elképzeléseid? Mit gondoltál akkor és mit gondolsz most a független színházi létformáról? Mi érdekel most a színházban?
Az elképzelésem abban változott ezalatt a 10 év alatt, hogy sokkal több kortárs magyar darabot szeretnék bemutatni, mint eddig. Ezért volt az utóbbi időben Kiss Csaba, Kovács Dániel Ambrus és az én darabom bemutatva. Meg még abban, hogy egyre kevésbé szeretnék finomkodni a színpadon. Úgy szeretnék színházat csinálni, hogy az olyan legyen, mint egy dörzspapír. Ezért is választok olyan témájú darabokat, amiben a szexualitás meg a különböző függőségek vannak középpontban.
Ha valaki, aki nem ismer, és a Neptun Brigád előadásait se látta megkérdezne, mit mondanál neki röviden, milyenek a Neptun Brigádos előadások? Meg tudnád fogalmazni neki két mondatban?
Csak négy mondatban tudom megfogalmazni. Mindent egy felvonásban játszunk. Másfél órásak az előadásaink. A műfajukat tekintve tragikomédiák. Minimális díszletet használunk, és szinte semmi kelléket. Színész és történet centrikus darab választások. Bocsánat, ez már öt mondat volt.
Amikor kiválasztotok egy darabot, akkor az hogyan történik? Van egy téma, ami foglalkoztat és ahhoz keresel szöveget, vagy találsz egy szöveget, ami kapcsán azt érzed, a mondanivalója érdekel Téged, és beszélni akarsz róla?
Ez is, az is. Megpróbálok sok kortárs darabot olvasni és azokat előkapom a megfelelő időben. Meg van pár téma, ami érdekel és ezek alapján is keresek darabokat.
Van olyan, téma, műfaj, bármi, amire azt mondanád, ezt nem tudod beilleszteni a Neptun Brigád műsorába, nem passzol, nem illik oda?
Igen. A darabok többsége hidegen hagy. Gondolom ebbe beleszól az is, hogy színész vagyok. A játékos, érdekes dramaturgiájú és nagyon színész centrikus szövegek érdekelnek. Ami nem ebbe tartozik, az nem kerül bele a Neptun Brigád repertoárjába.
Mire vagy a legbüszkébb a társulattal kapcsolatban?
Több dolog jut eszembe. Az egyik, hogy akikkel kezdtem, azokkal majdnem mindenkivel jóban vagyok és újra és újra együtt dolgozunk. Akikkel együtt dolgozom, azok egyben a barátaim is. Persze vannak mindig új kollégák, akik csatlakoznak hozzánk rövidebb-hosszabb időre. A másik, hogy a pályázati pénzek egyre nagyobb csökkenése sem tántorított el minket az évi egy bemutató létrehozásától. Nagyon sok barátunk segít abban, hogy díszletünk legyen vagy szórólapunk. Nagyon örülök, hogy a Benne vagy című produkciónk létrejött a Jurányi Inkubátorházban, amit eddig telt házzal játszottunk. Nagyon büszke vagyok még arra is, hogy a De mi lett a nővel? előadásunk három évada megy és 30 alkalommal játszottuk már.
Független színházakat sok csapás sújtotta, TAO, a támogatás is kevesebb
Nem vagyunk TAO támogatottak. Annyiban érint bennünket, amennyiben a befogadó színház, akivel együtt dolgozunk, kap-e vagy sem. Ebből a szempontból most bizonytalanság van.
Mi lendít tovább téged a mélypontokon?
A mélypontokon egy alkotót mindig az alkohol lendíti tovább. Félre téve a viccet. Legjobban az segít, ha a barátaimmal és a feleségemmel átbeszélhetem a nehézségeimet. Ezek lendítenek tovább. Meg az, ha egy jól sikerült előadást sokáig tudunk játszani.
Mennyire látod a Neptun Brigád jövőjét? Évadról évadra tervezel, vagy szeretnél nagyobb, hosszabb távú projektekbe belevágni?
Megmondom őszintén, hogy nehezen látok előre, mert van egy családom és a feleségemmel el kell tartani a gyerekeinket. Tehát ahogy a Neptun Brigád születésénél, hogy semmi pénzből dolgozzunk, azt ma már elképzelhetetlennek tartom. De a többiektől sem várom el. Igaz, hogy kicsik a gázsik, de mindig van. Nagyobb léptékben nem tudok gondolkozni, mert ahogy az előbb mondtam, a családomat el kell tartani. Tehát nem tudok annyit foglalkozni a Neptun Brigáddal, amennyit kellene ahhoz, hogy 'dübörögjön'. Pedig a szívem azt mondaná, hogy gyerünk, de a realitás meg megköti a kezem. Na jó, elmondom, de nem azért, hogy sajnálkozzunk ezen. A kisebbik fiam az sérült és rengeteg odafigyeléssel és anyagiakkal jár ez nekünk. Szóval ez sokban… Inkább hagyjuk.
Mik a repertoár darabok, és készültök az új évadban is bemutatóval?
A Hamletman monodrámámat folyamatosan játszom az ország különböző részeiben (segítőm, moderátorom Györei Zsolt egyetemi tanár). A már említett Kiss Csaba: De mi lett a nővel? előadás az R.S.9 Színházban játsszuk a Láncra vert szavak és Trip című előadásokkal együtt. A Láncra vert szavak írója Jordi Galceran, míg a Tripet én jegyzem íróként. A Benne vagy című produkciónk, amit Kovács Dániel Ambrus írt és rendezett, a Jurányiban látható októbertől újra. A következő évad januárjában mutatjuk be a Vértestvéreket, ami egy norvég kortárs darab, amit Koleszár Bazil Péter fog rendezni. Ez is koprodukció a Junion és az R.S.9 színházakkal.